Úgy döntöttem, hogy elválasztom Borókát. Bár ez a döntés nem volt túzottan határozott. Vívott bennem az alter mami a következetessel. Júniusban már volt egy nekifutásunk, amikor eldöntöttem, hogy nem kap cicit csak alváshoz. Akkor ismét meg kellett tapasztalnom, hogy anya tervez, gyermek végez. Nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem, pedig meg is beszéltem Boróval a dolgot. Látszólag elfogadta és nagyon büszke volt rá, hogy ő már nagy. Egészen addig tartott ez, amíg fáradt nem lett, vagy éppen szomjas, vagy csak szimplán bújos kedve támadt. Akkor mindig könyörgőre fogta és bár legtöbbször kitartottam, bizony volt, hogy néha-néha beadtam a derekamat, illetve a cicimet. :)
Így ment ez sokáig, aztán már annyira kényelmetlen lett a dolog időnként, főleg amikor társaságban vagy nyilvános helyen kérte az anyai nedűt, hogy nem túl határozott döntést hoztam. Így október 1-től elvonókúrán vesz részt a drága. Ennek már két és fél hónapja és még mostanság is gyakran mondja, hogy ő még kicsi és cicizni szeretne. Hihetetlen, hogy milyen a memóriája. Nem felejt. Nekem pedig lelkiismeret furdalásom van, hogy jól döntöttem-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése