Gyermek érkezik

Az első hetek vígan teltek. Már nem fájt annyira a LV eltávolodása, bár volt némi kétely, hogy hogyan lesz ezután. Volt régen egy utopisztikus vízióm, ahogy utazom a messzi városba a lelkivezetőmhöz naaagy pocakkal és ő gyengéd szeretettel tessékel be minket. Hihetetlen, hogy teljesült! Gyermeket hordok a szívem alatt! Ezt a beteljesült örömet nem lehet egyszerre befogadni, ezt cseppenként kell kiélvezni nap, mint nap. Jutott is ebből a nektárból hosszú-hosszú időkre.

Aztán a nyár közepére, éppen egy nagyszabású (230 fős) gyermektábori szolgálatom idején megérkeztek a "terhesebb" napok. A napi feladatokat nagy erőfeszítések árán elvégeztem. Az estéket pedig kinyúlva töltöttem a sátramban. Ráadásként a vezetőtársam - akivel egy csoportunk volt - hazament, mert nagyon megfázott. Szóval két ember helyett húztam az igát. Nem volt könnyű. Alig vártam, hogy vége legyen. Nem tudom, hogy a rám bízott gyerekekben milyen emléknyomot hagytam, de nem voltam formában, az biztos.

Miután hazajöttem, teljesen kidőltem. Az elkövetkezendő kb. 3 hétből annyi emlékem maradt, hogy naphosszat fekszem a nappaliban a kanapén, szinte élettelenül lebegek az időben, miközben elmegy mellett az élet. Mintha kiléptem volna az időből és a létezésből. Megszűnt minden, csak a gyötrő hányinger volt, amitől az összes erő eltávozott a testemből. Ez volt a legnehezebb várandósságom a három közül, legalábbis ami ez első trimesztert illeti.

Aztán beteltek a 12. hét napjai és lassacskán elmúlt a "teher". Innentől kezdve minden egyes pillanatát élveztem Boróka érkezésének.

Valami végetér, valami elkezdődik...

Egy forró júniusi napon - éppen szerda volt - kb. három órát várakoztam az egyetem folyosóján. A lelkivezetőm vizsgáztatott és csúszásban volt. A beszélgetés végén bejelentette, hogy ősztől nem fog feljárni Pestre, mert áthelyezték egy BAZ megyei egyetemre. Eddig is volt, hogy leutaztam hozzá a BAZ megyei nagyvárosba lelkibeszélgetni, gondoltam eztán majd többször megyek. Sajnáltam, hogy az előadásait nem fogom tudni hallgatni. Egy ideje ez volt a rugója a mindennapjaimnak. Levertem érkeztem haza, mint a dacos gyerek, akitől megvonják a megszokott édes falatot. Határozottan fájtam belül. Ledőltem egy kicsit és ebben a megszűnni vágyó lebegésben valami halk kis csengő megszólalt belül: lehet, hogy gyermek érkezik... még nem késett a m*-m, aznap kellett volna megjönnie. Mégis ez a halk, vágyva várt érzés megsimogatott belül, aztán az édes álom felhőjében felodódott.

Pár nappal később a már jól bevált gyakorlathoz folyamodtam, hogy megszerezzem a bizonyosságot. Vásároltam egy terhességi tesztet. A gyógyszertárba büszkeségtől kipirult arccal tértem be, mégis volt benne egy kis húhhh, mit gondolnak. Főleg, ha mégse!!!

Aztán otthon föltéptem a WC-ajtót és elvégeztem a műveletet. Nagyon rövid időn belül ott virított ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Hosszú évek várakozása+++++++++++++++++++++++++++++++ Beteljesült ++++++++++++++++++++++++++++Igen ++++++++++++++++++++++++++++++++Mégis+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Megint++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++Akarom++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++ Köszönöm+++++++++++++++++++++++++++++++++ KÖSZÖNÖM

Elindult egy új élet! Köszönöm, Uram!

The big day

Végre eljött a nap... nem várva várt... csak lappangó gondolat...: kéne egy blog. De annyira nem fontos, hogy életre keltsem.
Most azonban jött egy gondolat: a kicsinek nincs babanaplója. Hónapokig azt gondoltam nem is kell. De időnként rámtör, hogy valamit el kellene tenni, valahogy megörökíteni... a pillanat tökéletességét, amikor valami megismételhetetlen történik. Ilyenkor ha az idő engedi - ritka alkalom - előkapom a fényképezőt, a telefont... Most azonban itt a jó apropó: Borinak kell egy babanapló!!!! It's a good idea!!!
Azt gondoltam a harmadiknál már nem számít, hogy mikor fordul hasról hátra és vissza, hogy mikor ül, áll, indul el. Úgy éreztem elég, hogy itt van. Csak az kell, hogy van és a többi nem számít. De újra és újra jönnek a tökéletes pillanatok, majd mire észbekapok
már pörög tovább minden.
Hát, most a blogon a sor. Hátha így rögzül valami a leírhatatlanból, a megfoghatatlanból.....
S ha nem, akkor legalább az adatok dokumentálva lesznek. S ahogy rövidül majd az ész, biztosan jól jön ez a kis segítség. :)

Akkor most ünnepélyesen megnyitom ............................... Boró itt prüntyögi brm, bröm, bröm... és próbálja megnyomni az entert, hogy induljon már el a csodába is, és aztán tegyen tisztába az anyukám!!! Úgyhogy most megyünk pelusozni. (Stílusos megnyitó egy babanaplószerüséghez :)))