Mai téma

Teleengedsz egy kádat jó forró vízzel. Tudod, hogy nagyon forró, esetleg nem fogod kibírni - annyira. Belelépsz és amikor megérzed a forróságot, akkor gyorsan kiugrasz a kádból. Így vagyunk ezzel sokan. Tudjuk, hogy vannak dolgok, amit máshogy kellene tenni, vannak dolgok, amiket meg kellene tenni, és vannak olyanok, amelyeket inkább nem. Mégis egyfajta automatizmus által hajtva mész, teszed, éled az életed. Hiába tudod, hogy nem így kellene, mégsem változtatsz. Talán kényelemből, talán megszokásból, a dolog egyszerű volta miatt...

Ezért kaptuk a lelkiismeretet. Amikor kevés tudni, hogy nem jót/jól cselekszel, akkor kezded érezni... egyre erősebben... erről (is) szól a Nagyböjt. Most (is) van rá lehetőség, hogy megszabadulj ezektől és újrakezdd!

Körhinta

 

A napokban készült ez a körhinta. Borika most meglátta a képet és ez a kérdés szaladt ki a száján:

- Ki vagyok ott?

Madáreledel süti

-t találtam egy órája itt. Attic úgy hívja: zabsüti, de miközben kutyultam (mert ahogy megláttam rögtön nekifogtam az elkészítésének), végig az járt az eszembe, hogy én már csak így élem le az életemet, hogy madás- és lóeleséget fogyasztok. A téma megosztja a családom 4 tagját 50-50 %-ban. A picurka nem fogyasztja, talán azért mert édes, talán azért mert nem rózsaszín... ezt még nem lehet tudni. Ezért őt nem számítottam a kompetens szavazók közé.
Minden esetre már egy ideje ott motoszkált a fejemben, hogy valami új, fincsi müzlis kencére kellene vadászni a neten, de a tettek mezejéig sosem jutottam el. Ma pedig véletlenül (ha vannak véletlenek???) rátaláltam.

Az elkészítése "ameikaiasan" egyszerű, az alábbi hozzávalókat kell két lépésben összeöntögetni:

100 g vaj vagy margarin
50 g barnacukor
40 g méz

Ezeket mikrohullámú sütőben 1 percig rottyantva olvasztjuk az ajánlás szerint. Jómagam igyekszem a mikrót nélkülözni, ha egy mód van rá. És miért ne lenne rá mód, hiszen a nagymamámnak sem volt mikrója, mégis minden el tudott készíteni. Igaz ő nem készített madáredel sütit, de higgyétek el, ezt is el lehet készíteni mikró nélkül. Ez az elem nem szükségszerű hozzávalója a receptnek.

Majd egy arra alkalmas edényben összeöntjük az alábbiakat:

100 g liszttel elkevert fél csomag sütőport,
100 g zabot,
50 g aszalt gyümölcsöt.

Az én verziómban van még egy maréknyi frissen pirított bio napraforgó, egy csipet só és némi tej, mert  nagyon szárazra sikeredett a tésztám. Aszalt sárgabarackot és áztatott mazsolát tettem bele.

A két különböző állagú hozzávalót összekutyuljuk és mehet a sütőbe. Nekem 225 fok tűnt célszerűnek, alsó-felső lángon, 15 aztán már csak 10 perc az első tepsit követően.

Vicces és rejtélyes egyszerre, hogy miért lett száraz a tésztám. Az 500 g-os csomagolású zabpehelyből kimértem 100 g-ot a mechanikus konyhai mérlegemmel és a fél zacskó zabpelyhet kiöntöttem. :) Vagyis 250 g ment bele, de nem bántam, mert nagggyon szeretem. Ezért jó sok tejet öntöttem hozzá és egy kevés étolajat, no meg egy kis mézet és nem bántam meg. Naggyon finom, puha és ízletes lett.

 

Ez kb. a fele, a többi még sül. Aki szereti az efféle eledeleket és nem rest elkészíteni, nem bánja meg!!!

A káoszból kifelé

tartok blog-ügyben. Az úgy volt, hogy anno két évvel ezelőtt elkezdtem nyitottam egy blogot, talán csak úgy... hogy miért ne legyen nekem is egy ilyen. Vagy éppen volt egy szabad 5 percem, amit arra fordítottam, hogy ezt is kipróbáljam. Nagy próbálkozós vagyok ám! :)
Aztán jött az ötlet, hogy legyen belőle babanapló a picinek. De úgy, ahogy nem láttam értelmét papír alapú babanapló vezetésének, úgy nagyon rövid időn belül kiderült, hogy virtuálisan sincs értelme a dolognak - számomra. Ennek megindoklása egy külön posztot igényelne, ezért eltekintek tőle. Ha valaki nagyon kíváncsi a miértre, akkor szívesen megosztom.
Mivel ez a blog Csillagocska és telepakoltam Boris képekkel, ezért kényelmesebb volt a családi dolgainknak egy másik blogot nyitni: ő lett a Kisnagydolgaink. Ezt telis, de tele tudtam volna írni, annyi minden történik nálunk. Egy eléggé mozgékony, keverő-kutyuló-problémázó hajlammal megáldott család vagyunk, leszámítva a Zuramat. Ezzel az lett a probléma, hogy túl sok volt az esemény, az ráérős időmet pedig negatív értéktartományban lehetett mérni ezidőtájt. Így mindkét blog szunnyadó állapotában leledzett addíg, amíg a véget nem érőnek tűnő tanulmányaimat be nem fejeztem (ez nem igaz ám, mert még egy szakdolgozattal adósa vagyok a oktatási intézménynek).
Időhiány ide, rohanás-kapkodás oda, azért megtalálta az a blog a maga útját, bár nem család-blog lett belőle, hanem kézműves. Ahogy elkezdtem sok-sok év után barkácsolni, bütykölni, úgy a blogom is életre kelt. Aztán jöttek események, gondolatok, amelyek úgy érzem nem férnek be annak a kereteibe, így kénytelen-kelletlen felébresztem Csillagocskát is - eme blog lett a család-blogunk. Mától többször megfordulok majd itt is - reményeim szerint.

Íme a mi kis családunk:

Fény derült a titokra

Családunk egyik nagy kedvence a kínai illatos, omlós csirke. Már egy ideje kutakodtam az elkészítés módja után, de a kínai szakácsok hét pecsétes titokként őrzik a receptet. Ebbéli kérdésemre válaszként mindig kedves mosolyt kaptam. Ezzel sajnos nem lakik jól a család. :)

Nem olyan régen tovább keresgéltem a gugli segítségével és számtalan variációt dobott ki, amit borzasztóan fárasztó volt olvasgatni. Egy idő után azt vettem észre, hogy immunis lettem a szövegre és az fejben már nem tudom lekezelni a rengeteg hasonló információt, helyesebben alapanyagot. Aztán a napokban véletlenszerűen ráböktem egy receptre a sok közül és úgy tűnt első olvasásra, hogy talán ez lesz az igazi. Ma megfőztem és úgy tűnik, hogy sikerült megközelíteni a hőn szeretett eledelt.

Így néz ki:

 

  

  

Az én tányéromra a mézes-szójaszószos változat került, mert nekem az a kedvencem.

A sülttésztából most csak a sárgarépás verziót sikerült megvalósítani, mert Boróka rettenetesen álmos volt és nem akartam további zöldségekpucolásával húzni az időt. Mondhatom, így is nagggyon finom lett.

Hamvazószerda

Néha meg kell állni. Néha szélesebbre kell nyitni a látószöget, hogy lásd honnan jöttél, merre tartsz, s e kettő között most hol vagy. Ha nem jó az irány, akkor soha nem késő visszatérni. Itt az ideje az újrakezdésnek.

A kis festő

Borisunk egyik kedven elfoglaltsága a festés. Általában közösen követjük el az alkotásokat. Anyának is kell az ihlet a fonal festéshez...:) Most éppen ezek a legfrissebbek.

 

  

  

  

  

  

Hmmm, így visszanézve elég szürreálisak lettek. A kiindulóalap egy hatszínű tempera készlet volt. Borókának úgy esett kedvére a festés, hogy egy kicsit a pirosból, egy kicsit a zöldből, a kékből, fehérből és sárgából is mártogatott. Színkeverési tanulmánynak nem volt rossz, számomra sem. Mivel most úgyis fonalfestés előtt állok, alkalmam volt tanulmányozni a színek keveredését.

Öltözik a nő

Anya, holnap nem adtad fel a melltajtómat... :)

Ugyanis az történt, hogy előző nap nem adtam rá a trikópántos bodyt, ezért ma reggel a fenti kéréssel vegyes megjegyzést kaptam.