Mindig is éreztem, hogy ez a gyerek egy csoda! Miközben széthajigálta a dohányzó asztalka alsó polcán állomásozó újságokat és - általam rég elfeledett - papírokat, a szobát egy kisebb tornádó által legyalult tereppé rendezve át (jó hír: csak
1 méteres magasságig), eközben "előkerítette" azt a nyomtatványt, aminek a leledzési helyét egy ideje eredménytelenül próbálom az emlékezetemből előcsalogatni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése