Jött a Mikulás

Nem is egyszer. Inciék kezdték az elmúlt héten hétfőn. Itt jártak és hozták a Mikulás küldeményét. Ezek után, mikor megemlítettem Borisnak, hogy majd jön a Mikulás, ő értetlenkedve nézett rám: de máj volt. Édes! Hogyan is tud ilyen okos lenni?
Aztán miután a héten még kétszer jött (egyszer anyóséknál dédi ével együtt, egyszer nálunk), a gyermek teljes zavarba került, hogy most egy hétig jön a Mikulás. Pontosan egy hétig tartott az invázió, mert a Mende-manós Baba-klubba hétfőn jött is a jó öreg Mikulás apó. Ezt még előző szerdán intéztük Juditékkal. Volt egy kis zavar, mert az ovis Mikulás szerette volna Judit meghívni. Az oviban közölték, hogy Bálint Sanyi lesz a nagy ő. Sanyit megkérdeztük és ő nem tudott róla. Mennyire nem meglepő ez nekem. No, a kétségbeesett személykeresés közepette felajánlottam, hogy majd Feri elvállalja. Miközben ezt beszéltük Boróka örömmel kiabálta szerte-szét: hurrá, apu lesz a Mikulás. Hú, de kínos....... Persze azonnal próbáltam hárítani, hogy neeem is, valamit félreértett. Jó lenne, ha ez nem hagyna benne maradandó nyomokat. Szeretném még vagy tíz évig kitolni a Mikulás várás varázsát.
Ezek után hétfőn fél órás várakozás után megérkezett a várva várt Mikulás. Belépvén minden gyerkőc megszeppent. Boróka szúrós szemekkel vizslatta őt, s miután a jó öreg nagy nyögés közepette elfoglalta helyét, megkérdezte tőlem: - Anya, ez nem az apa?
- Neeem kicsim, á dehogy. Ez a Mikulás. - és a mi a csoda, hogy ezek után elhitte.
Okos lányom a nevét hallva katonás léptekkel masírozott a csomagjáért és megköszönöte. Nagyon édes volt.