Sok gondolat egy szuszra

Hihetetlen, hogy már lassan egy hónapja nem írtam... Rövidebbnek tűnik az eltelt idő. Azt hiszem ez már az öregedés jele... de komolyan. Amikor kicsi voltam a napok múlása olybá tűnt, mint most az éveké. Gyanítom ez a tendencia fokozódni fog.

Volt néhány percem kibambulni az ablakon, közben számtalan gondolat suhant át és váltotta egymást a fejemben. Szeretném mind leírni, de biztosan lesz, amit kifelejtek. Milyen hálátlan dolog néhány elmefuttatást leírni és főleg mennyire időigényes, míg a végiggondolása néhány másodperc alatt ment végbe.

Épp elég koros vagyok hozzá, hogy rendet tegyek az életemben. Mióta az eszemet tudom lázadó voltam, aki minden helyzetben a szabadságért vívott. Évtizedeken keresztül azt gondoltam, az a szabadság, ha azt tehetem, amit akarok. Erre a szálra fűztem fel életem minden gyöngyszemét. Most kénytelen vagyok visszavonulót fújni a szabadságharcosnak, mivel éltem ahhoz, eleget, hogy megtapasztaljam és még éltem néhány utána, hogy belássam a szabadság nem ebből áll. Érzés szintjén megvolt már ez a dolog, de egy mese kellett hozzá, hogy felböffenjen a megfogalmazása is a dolognak: A szabadság nem abból áll, hogy elmehetünk, sokkal inkább az, ha maradunk. Nem szó szerint idéztem, de a lényeg megvan. Ezt csak igenelni tudom. Szabadságom és szabad akaratom van úgy dönteni, hogy maradok. Bár a látszat azt mutatja, hogy ez inkább korlát, de kamasz korában szinte mindenki rájön, hogy nem minden az, aminek látszik.

Folyt. köv.

Gondolkodó

 Fotó: Sulyok Emese