Valami végetér, valami elkezdődik...

Egy forró júniusi napon - éppen szerda volt - kb. három órát várakoztam az egyetem folyosóján. A lelkivezetőm vizsgáztatott és csúszásban volt. A beszélgetés végén bejelentette, hogy ősztől nem fog feljárni Pestre, mert áthelyezték egy BAZ megyei egyetemre. Eddig is volt, hogy leutaztam hozzá a BAZ megyei nagyvárosba lelkibeszélgetni, gondoltam eztán majd többször megyek. Sajnáltam, hogy az előadásait nem fogom tudni hallgatni. Egy ideje ez volt a rugója a mindennapjaimnak. Levertem érkeztem haza, mint a dacos gyerek, akitől megvonják a megszokott édes falatot. Határozottan fájtam belül. Ledőltem egy kicsit és ebben a megszűnni vágyó lebegésben valami halk kis csengő megszólalt belül: lehet, hogy gyermek érkezik... még nem késett a m*-m, aznap kellett volna megjönnie. Mégis ez a halk, vágyva várt érzés megsimogatott belül, aztán az édes álom felhőjében felodódott.

Pár nappal később a már jól bevált gyakorlathoz folyamodtam, hogy megszerezzem a bizonyosságot. Vásároltam egy terhességi tesztet. A gyógyszertárba büszkeségtől kipirult arccal tértem be, mégis volt benne egy kis húhhh, mit gondolnak. Főleg, ha mégse!!!

Aztán otthon föltéptem a WC-ajtót és elvégeztem a műveletet. Nagyon rövid időn belül ott virított ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Hosszú évek várakozása+++++++++++++++++++++++++++++++ Beteljesült ++++++++++++++++++++++++++++Igen ++++++++++++++++++++++++++++++++Mégis+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Megint++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++Akarom++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++ Köszönöm+++++++++++++++++++++++++++++++++ KÖSZÖNÖM

Elindult egy új élet! Köszönöm, Uram!