Régen...

... nem írtam ebbe a blogba. A mostani apropó: szombaton ballag a nagylányunk. :) Egy életszakasz lezáródik az életében és egy új fejezet indul. Szerintem ez az első naaagy állomása az ő kis életének. Az eddigi történések mind a boldog gyermekkor részei voltak és bizonyos védettség alatt álltak. Innen megkezdődnek a tétova útkeresés lépései, amit már neki magának kell megtennie, természetesen a háttérből drukkolunk neki és támaszként mögötte állunk, de ahhoz hogy teljes, érett, autonom személyiséggé váljon, egyre nagyobb önállóságra van szüksége. Hjahhh.... (sóhaj) Annyira nehéz és emellett vagy ennek ellenére annyira szép ez az egész! Az életem legnagyobb ajándéka az, hogy anya lehetek!!!! :)))))))

Bogi 11 évvel ezelőtt... (a felvételt egy falon függő képről készítettem, ez indokolja a rossz képminőséget)

Kaptam

Csodálattal nézem, amint gyermekem örömtől mámorosan szaladgál a kertben és szedegeti a virágokat. Majd ragyogó arcocskájával átnyújtja a virágot: "Anya, neked szedtem..."

Hihetetlen, hogy mekkora boldogság a virágszedés a gyermek számára és mindez mennyire szívet dobogtató érzés az anyai szívnek.

Irul-pirul...

... az arcom, mert ma megtanítottam a gyereknek egy szót, amit nem szerettem volna. Lehet, hogy túlságon finomkodónak gondoltok, de igyekszem - és ez régen is így volt a nagyokkal - megválogatni, hogy a gyermekeimet milyen szókészlettel kínálom meg. Annak érdekében szeretném beiktatni ezt a szűrőt, hogy az nyelv, amit elsősorban anyjától sajátít el, valóban édes anyanyelv legyen.
A történet: Borókám ma délután beengedte a nappaliba a pincsinket. Háttér információként elárulom, hogy nálunk a kutyáknak nincs helyük a lakásban. Kutyus tett két kört, szaglászott, lerázta magáról a vizet, amit Boróka a teraszon ráöntött a kis piros locsolókannájából. Mindezt a nappali kellős közepén, a szőnyegen. :)
Igyekeztem kedvesen elmagyarázni neki, hogy nem engedjük be a kutyát a lakásba, mert... a magyarázattal nem untatnék senkit. Miután megbeszéltük - vettem észre, hogy a nappali kövén ismeretlen eredetű barna csomó maradt, minek láttán elkiáltottam magam: "a fenébe, idesz*rt a kutya". Borókám szánom-bánom arcocskájával előbotorkált a szobájából és kérlelő hangon mondta: "anya, bocsánat, hogy ideszajott a kutya!".

Végül kiderült, hogy első felindulásomban néztem szajnak az ismeretlen eredetű tárgyat, de nem az volt, hanem sáj, vagyis sár. Mindenesetre Boróka passzív szókészletében már szerepelni fog, ha eddig nem került volna be oda.

Sok gondolat egy szuszra

Hihetetlen, hogy már lassan egy hónapja nem írtam... Rövidebbnek tűnik az eltelt idő. Azt hiszem ez már az öregedés jele... de komolyan. Amikor kicsi voltam a napok múlása olybá tűnt, mint most az éveké. Gyanítom ez a tendencia fokozódni fog.

Volt néhány percem kibambulni az ablakon, közben számtalan gondolat suhant át és váltotta egymást a fejemben. Szeretném mind leírni, de biztosan lesz, amit kifelejtek. Milyen hálátlan dolog néhány elmefuttatást leírni és főleg mennyire időigényes, míg a végiggondolása néhány másodperc alatt ment végbe.

Épp elég koros vagyok hozzá, hogy rendet tegyek az életemben. Mióta az eszemet tudom lázadó voltam, aki minden helyzetben a szabadságért vívott. Évtizedeken keresztül azt gondoltam, az a szabadság, ha azt tehetem, amit akarok. Erre a szálra fűztem fel életem minden gyöngyszemét. Most kénytelen vagyok visszavonulót fújni a szabadságharcosnak, mivel éltem ahhoz, eleget, hogy megtapasztaljam és még éltem néhány utána, hogy belássam a szabadság nem ebből áll. Érzés szintjén megvolt már ez a dolog, de egy mese kellett hozzá, hogy felböffenjen a megfogalmazása is a dolognak: A szabadság nem abból áll, hogy elmehetünk, sokkal inkább az, ha maradunk. Nem szó szerint idéztem, de a lényeg megvan. Ezt csak igenelni tudom. Szabadságom és szabad akaratom van úgy dönteni, hogy maradok. Bár a látszat azt mutatja, hogy ez inkább korlát, de kamasz korában szinte mindenki rájön, hogy nem minden az, aminek látszik.

Folyt. köv.

Gondolkodó

 Fotó: Sulyok Emese 

Meseváros

Indult egy jó kis játék ezzel a címmel valamelyik blogon. Időm már sajnos nincs, hogy csatlakozzam, de erről jutott eszembe...

Egy ideje tervezem Boróka szobájának a kifestését és ahogy annak idején a nagyoknak kifestettem a szobájuk falát, úgy neki is szeretném ezt az élményt és komfortot megadni. A terveim között több elképzelés is szerepel, az egyiket papírra vetettem még ősszel. Az ötletadó a Praktika újság valamelyik száma volt, igaz ott papír dossziék "homlokzatát" dekorálták ezzel az illusztrációval. Tehát az egyes számú elképzelés: Meseváros.

Persze, mint a "nagy mesterek" ;) én csak a rajzot követtem el, a színnel való kitöltést már a "tanonc" nagylány követte el. Az elején még nagy lelkesedéssel, a végén már meggyötörten, de végig kitartott. Büszke vagyok rád kicsim! :)

Csodaszer torokra,

amitől elkerült minket egész télen a betegség. Nagyanyáink titkos receptjét lebbentette fel Virág egy évvel ezelőtt. Mivel gyógyszerkerülő család vagyunk (ebben a kérdésben én - vajákos asszony -  vagyok a fő meghatározó személyiség), ezért betegség esetén a természet kincseinek kelléktárából igyekszem meríteni, hogy szeretett családtagjaim és kedves ismerőseim számára, főleg problémáikra, bajaikra enyhületet nyújtsak.
Tavaly szeptemberben befőztem a kakukkfű-szirupot és amint egy hapci, vagy köhhentés elhangzott a házban, máris nyúltam a "csodaszer" és az evőkanál után és itattam vele a pácienseket. Sőt, megelőzésként javallottam mindannyiuknak egy kis nyalakodást a szirupos flaskából. Jelentem, a telet átvészeltük mindenféle torokbaj, nátha, influenza és egyebek nélkül. Azt, hogy a felsorolt ellenségek nem tudták bevenni a mi szervezeteinket, még egy szernek köszönhetjük. Ez pedig egy homeopátiás készítmény, amit leginkább megelőző kúraként szoktunk ősszel alkalmazni. Így nálunk a betegség ritka vendég.

Íme a csodaszer receptje, szószerint idézve:
"1 kg cukort karamellizálok, hozzá öntök fél üveg mézet, és fél-egy liter vizzel felfőzöm. Amikor kész, kiszaladok a ketbe, és két teatojást megtömök kakukkfűvel. Ezt áztatom a sűrű barna izében egy éjszakát. Reggel üvegbe töltöm, és ezzel kész."
Mivel biztosa akartam menni, ezért úgy döntöttem, hogy ágyúval lövök verébre: 2:1 arányban főztem kakukkfüvet lándzsás utifűvel vegyesen.

 forrás: http://www.szfki.hu/album/show.php?user=selm&album=kfki-novenyek&pic=30

Böjtön...

- Anyu, tudod milyen a böjtön?
- Milyen?
- Hát, nagy ketjecek vannak.
- És mit csinálnak a ketrecekkel?
-Hát bezájják, akik édességet lopnak.

Régi és új festés

Anno, nagyjából 7-8 évvel ezelőtt kaptam egy falinaptárat, amit a Siketek- és nagyothallók szövetsége adott ki. A fotókon kavicsfestés technikával előállított dísz- és használati tárgyak voltak láthatók. Nagyon megtetszett akkor ez a festési mód. A nagyokkal nekiálltunk festeni, ami eszünkbe jutott, mindent ráfestettünk a kavicsokra.
Most elérkezettnek láttam az időt, hogy elővegyük ezeket a kavicsokat. Borókával nagyon jót játszottunk velük és néhány újabb darabbal bővítettük a kollekciót.

Ezek a kis figurás kavicsok jó díszletei lehetnek a meséknek is, ajándékba adható, társasozni lehet velük, stb. Mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy mire használja.

Rajz készült

Legkisebb csemetém igen meglepett a legfrissebb rajzaival. Nagy fejlődés látható a munkáin. Az alakok felismerhetőek, jól tagoltak, a részletek is kezdenek finomodni. A ceruzát is nagyon "szakszerűen" fogja...

Hiába, ügyes, na! :D

l.

Kismadár (ezt talán nem is szükséges feliratozni, annyira kismadaras lett:)

Majom

Csimpánz

A rajzok három nappal ezelőtt készültek. Akkor mindegyiket megnevezte, felsorolva, hogy mit ábrázolnak. Most, feltöltéskor rákérdeztem, hogy mik láthatók a képeken. Meglepődtem azon, hogy ugyanúgy elsorolta, melyik rajzon mik szerepelnek.

Szembenézés

Tegnap a misén hallottam ezt a gondolatot, ami nagyon megtetszett:

"Nagyböjt vasárnapjai alkalmasak arra, hogy megálljunk és szembenézzünk Istennel."
Már eltelt  4 hét - nem kevés -, de még van idő...

Forrás: http://inexorablyloved.wordpress.com/2007/03/19/green-eyes/

Sétáltunk

így tél végén, tavasz előtt. Az erdő most kezd ébredezni téli álmából. A zöld növénykék nagy erőfeszítés árán igyekeznek az avar fölé kerekedni. Mindenütt csend honol, de szinte hallható ahogy erő gyűlik a zsendüléshez. A természet egy hatalmas álomból ébredő nyújtózással igyekszik felserkenni. Megállíthatatlanul közeledik a tavasz.

Pihe-puhaságok

Napfürdőzés

Hegymenet

Gyors hegymenet :D

A fák is az ég felé nyújtóznak, ébredezvén...

Jó kis dagonyázó helyet találtunk, amit nem csak a vaddisznók kedvelnek :)

Menekülőre fogta...

Ihletadó minták, színek...

Kertecskémben is bújuk ez-az...

Azt elfelejtettem írni, hogy mindez egy héttel ezelőtt volt. Úgy csütörtök tájékán átrendeződött a látkép a következőképpen:

Egy kicsit megtévesztett minket az időjárás, de akkor is közeledik a tavasz. :)